Sok tapasztalat támasztja alá, hogy a gyermekek, serdülők is igénylik a terápiás segítséget, és ez a szülők számára is támogatást jelent. Alapvető cél a fejlődési lehetőségek akadályainak elgördítése, a kapcsolatokban való harmonikusabb megoldások, konfliktuskezelések megtalálása, az önbecsülés helyreállítása. Az analitikus terápia nem a tünetekre fókuszál, ugyanis ezek “eltüntetése” önmagában nem oldja meg a mögöttes okokat, és ez újabb tünetképződéshez vezethet. A terapeuta a gyermek életkorára hangolódva különféle csatornákon (szavak, játék, rajz, mozgás) érzékeli a gyermekben vagy gyermekkel zajló tudatos vagy tudattalan konfliktusokat, fantáziákat, érzéseket, kapcsolati mintázatokat, segíti önmaga jobb megértését, új megoldások megtalálását.
A családban élő gyermek még többféle módon is támaszkodik családi kapcsolataira, a szülőkkel való közös munka ezért elengedhetetlen feltétele és segítője ezeknek a terápiáknak. Ennek formája, sűrűsége függ a gyermek életkorától és a problematikától is. A terapeuta igyekszik egyfajta megértő attitűddel egyenlő távolságot tartani a családtagokkal is, ahol mindenki szempontja létjogosultságot nyerhet, és nem a kölcsönös hibáztatás köreit erősíti. A konzultáció segíthet átalakítani a szülők- gyermekek kapcsolatát, vagy megérteni annak mozgatórugóit, és segíthet a szülői kompetencia átélésében.
A gyermek- és serdülő terápiák is nagy elköteleződést igényelnek mindenkitől, hiszen a folyamat során nem csak megkönnyebbüléseket, hanem feszültségeket, felkavarodást is megélhetünk. Nagyon fontosak a rendszeres találkozások, a keretek, melyben a szülő és a terapeuta egymást támogató partnerek.
A terápiás ülések heti gyakoriságban történnek, a probléma természetétől függően, heti 1 vagy 2 alkalommal. Ezt egészíti ki a szülőkkel való konzultáció megállapodás szerint.