Pszichológusi diplomámat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem, klinikai szakpszichológusi végzettségemet pedig a Pécsi Tudományegyetem klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus képzésének keretében. A Magyar Individuálpszichológiai Egyesületnél gyermekpszichodrámát tanultam, az EGO Klinikán módszerspecifikus (analitikusan orientált) gyermekterapeuta képzést végeztem.

E két irányzat nagyban befolyásolta gondolkodásomat és terápiás szemléletemet.

 

A gyermekpszichodráma csoportokban szerepjátékok formájában kapcsolódunk egy közös, mégis minden csoporttag megélésében egyedi szimbolikus térhez, mely térben, biztonságos keretek között, szabadon "mozoghatunk". Újra és újra lenyűgöz a fantázia és a játék ereje, amelyben már a kisgyermek is formát tud adni a belső élményeinek (érzelmeinek, szükségleteinek, vágyainak, nehézségeinek, önmagáról, másokról és a világról alkotott mentális képeinek), és lehetőséget ad arra, hogy ebben az ún. átmeneti térben új élményekkel gazdagodjon akár spontán, akár másokat (pl. a terapeutát) beengedve. Nem szükséges, hogy megértse a változás folyamatát, elég, ha átéli.

 

Az analitikus irányzaton belül a kapcsolati szemlélet hatott rám a legintenzívebben. Gyermekek terápiájában szívesen dolgozom együtt szülőkkel. A szülők belső élményeit ugyanolyan fontosnak tekintem a terápiás folyamatban, mint a gyermekekét. A közös munkakapcsolatot pozitív hatóerejűnek tartom a terápia kimenetelét tekintve. A különböző kapcsolati terek és az azokban megjelenő, érzelmeket beindító mikro mozzanatok állnak a figyelmem középpontjában.
Diagnosztikai és terápiás tapasztalataimat pedagógiai szakszolgálatban és magánrendelés keretein belül szereztem.